MÚLTIDŐ

Most egy telefonbeszélgetés lesz az alanyunk.

喂？陈太太在不在？
餵？陳太太在不在？
Wéi? Chén tài tai zài bú zài?

A 喂/餵 a kínai 'halló?', mikor beleszólnak a telefonba. A 太太 feleséget jelent, de megszólításnál szimplán férjezett asszonyt. Tehát Halló? Chen „asszony" ott van (vagy nincs)? Ne feledjük: az eldöntendő kérdést így kell használni! (在不在)
A válasz:

她不在。你是谁?
她不在。你是誰？
Tā bú zài. Nǐ shì shuí?

Nincs itt. Ön kicsoda? Szó szerint Te ki vagy? Még inkább szó szerint „Te lenni kicsoda?" A 谁/誰tehát a 'ki?' kérdőszó.

我是王先生。
我是王先生。
Wǒ shì Wáng xiān sheng.

Én Wang úr vagyok. Ez így nagyon bután hangzik, de angolosan: Mr. Wang vagyok.

她去哪里了？
她去哪裡了？
Tā qù nǎ lǐ le?

Ezt ugyanaz a személy mondja, mint az előzőt, de direkt kettészedtem őket.
Ez itt az első érdekesség. Az utolsó írásjegyig minden érthető (去 – megy, 哪里/哪裡 – hol? hova?), azt jelentené, hogy 'Hova megy?', 'Hova mész?', stb. A 了 a „múlt idő jele". Ezt így erősen idézőjelbe rakom, mert a kínai nyelvbe sem jelek nincsenek, sem ragok, de még idők sincsenek. Tehát nem létezik olyan sem, hogy múlt idő. A 了csak egy szócska, ami jelzi, hogy a mondat befejezettségére utal. - A fordítás szempontjából általában mégis gondolhatunk úgy rá, mint a múltidőre. Tehát: (ő) hova ment?
A párbeszéd után még játszunk egy kicsit a 了-vel.

她去北京了。
她去北京了。
Tā qù běi jīng le.

(Ő) Pekingbe ment.

好，谢谢，再见！
好，謝謝，再見！
Hǎo, xiè xie. Zài jiàn!

Rendben, köszönöm, viszlát!

A végére még egy kis kiegészítés.
„Múlt idő":
你吃饭了吗？/你吃飯了嗎？Ettél ebédet?
我去了。/我去了。Mentem.

Eldöntendő kérdés:
李小姐是不是中国人吗？/李小姐是不是中國人嗎？Li kisasszony kínai (vagy nem)?
他会不会说普通话？/他會不會說普通話？Ő tud beszélni mandarinul (vagy nem)?
Ha birtoklásról van szó, akkor a tagadószó megváltozik!!
他有没有电话？/他有沒有電話？Van telefonja? (没/沒méi, 电话/電話diàn huà – telefon)
你有沒有镪？/你有沒有鏹？Van pénzed? (镪/鏹quiǎng – pénz)